Öreg időkben, messze földön élt egy hatalmas király. Született két fia, ikrek, apjuk szeme fénye. Nőttek-nődögéltek daliás ifjakká serdültek.
Hanem egy nap különös dolog történt a két királyfival. Elvesztették az étvágyukat. Egy falatot se tudtak enni, egy kortyot se inni. Sápadoztak, sorvadoztak napról napra jobban.
Elbúsult az öreg király, csak tódult az udvarba a sok javas, doktor, kuruzsló. De a királyfiak étvágyát nem tudta visszaadni egyik se.
Azt mondták akkor a fiai:
- Eressz el bennünket, apánk, idegen országba; hátha ott akad orvosság a bajunkra!
Megölelte őket az apjuk, útra bocsátotta.
Mentek a királyfiak, mendegéltek. Elmaradt mögöttük apjuk városa, kiértek a mezőre. Megláttak ott egy öreg parasztembert, aki ásójával forgatta a szikkadt, kemény földet. Megálltak a királyfiak, ráköszöntek, szóba ereszkedtek. Elpanaszolták neki bajukat.
- Nem tudsz-e orvosságot a bajunkra, öregapó? Elvesztettük az étvágyunkat, se enni, se inni nem tudunk, s csak senyvedünk-sorvadozunk.
- Tudok bizony orvosságot! – felelte az öreg. – De láthatjátok magatok is, mennyi a dolgom! Fel kell ásnom estére ezt a darab földet, hogy holnap bevethessem. Hanem ha segítetek, utána én is segítek rajtatok.
Ráálltak a királyfiak. Az öreg odaadta nekik az ásóját, maga pedig hazament.
Felváltva dolgoztak a királyfiak, igyekeztek, csak úgy szakadt róluk a veríték, annyira szerették volna megkapni az ígért orvosságot.
Az öreg paraszt otthon azt mondta a feleségének:
- Főzz estére egy nagy tál kását! De sokat főzz, ne félj, elfogy az utolsó cseppig! Amikor a nap is lenyugodott, a hold is feljött, visszatért az öreg a földjére, a házába vezette a királyfiakat.
Azok leültek a padkára, s nekiláttak a kásának, kikanalazták az utolsó cseppig; a tíz körmüket is megnyalták utána. Kértek volna még; de restellték. Akkor aztán megkérdezték az öregtől:
- Bűvös szert kevertél-e ebbe a kásába, öregapó? Ilyen jól még nem esett semmi étel!
- Nincs ebben semmi bűbájosság – nevetett az öregember. – Hanem az ásó volt bűvös ásó, amit a mezőn hagytatok. Az volt az orvosság a bajotokra!
Okultak belőle a királyfiak, hazatértek, s azóta is maguk ássák a kertjüket. De virulnak is, mint a rózsa.
 A bűvös ásó |
 Mese a tündérfeleségről |
 A három kismalac |
 Az oroszlánfejű szamár |
 A nyúl meg a tavaszi hó |
 Miért alszik a medve télen? |
 Mi gyávább a nyúlnál |
 A róka mint pásztor |
 A szarvas aki magát csodálta |
 A kincset érő drága cicák |
 A teve meg az egér |
 A bátor tengelice |
 A csökönyös kiselefánt |
 Az ostoba és a furfangos |
 A tulipánná változott királyfi |
 A cinke meg a szél |
 A kék sakál |
 Palkó és a szamara |
 A nyúl és az elefánt |
 A kakas gúnyája |
 A kovács és a sárkány |
 Rókáné asszony keresztelői |
 Kinek szól a kakukk |
 Az „aranykezű” cipészmester |
 A három vándorlegény |
 A csuka büntetése |
 A fekete madár |
 A bugyelláris, a pipa meg a ... |
 A fecskék |
 A csillagruha |
 A gazdag szegénysége |
 Mese az eltévedt kisverébről |
 A bűvész és a lány |
 A mosómedve meg a csiga |
 A bajkeverő menyét |
 Tükrös Kata |
 Kutya-macska barátság |
 Civakodás |
 A gombakirály |
 Borsószem-hercegkisasszony |
 Cinegenaptár |
 A kisegér nagy utazása |
 A kacsa meg a kígyó |
 A molnár, a fia meg a szamár |