Takuró egyszer a tűzön felejtette a teásfazekat, úgyhogy a víz a kelleténél hevesebben forrt, fogta hát az edényt, letette a padlóra, hogy a forrás csillapodjék egy kicsit. Ebben a pillanatban lépett be Dankuró, aki látogatóba jött, és elhűlve nézett a fazék vízre, amely szemmel láthatólag tűz nélkül forrt.
- Úgy látszik, te egy csodaüst boldog tulajdonosa vagy – mondta Dankuró -, amely tűz nélkül is főz és forral!
- Ó, igen – felelte Takuró -, éppen most kaptam. Ehhez nem kell tűz. Rendkívül drága és csodálatos szerszám!
- Nem adnád el? – kérdezte mohón Dankuró. – Tíz aranyat adok érte!
Takuró azonnal ráállt a vásárra, és Dankuró hazavitte a fazekat. Otthon megtisztogatta, megtöltötte vízzel, és letette a padlóra. De csak nem akart benne melegedni a víz.
Dühösen ment el újra Dankuró az öccséhez, és a szemére hányta, hogy nem átallotta őt becsapni. Takuró azonban nyugodtan válaszolta:
- Mondd csak, bátyám, nem tisztogattad te meg ezt az üstöt?
- Dehogynem! Persze hogy megtisztogattam!
- No, akkor vége a csodaüstnek! Ha csak egyszer is megtisztogatják, elveszti csodálatos tulajdonságát. Ha nem tisztogattad volna meg, gyönyörűen forrja benne a víz. Látod, milyen ostobaságot cselekedtél!
Más alkalommal Takuró nagy ravaszan két aranyrögöt dobott az istállóba. Jött Dankuró, meglátta az aranyat az istállóban, és megkérdezte:
- Olyan lovad van talán, melynek arany a trágyája?
- Igen. Nagyon értékes állat. Naponta van alatta néhány aranyrög.
- Nem adnád el? Ötven aranyért megveszem! – mondta mohón Dankuró.
Létrejött a vásár, Dankuró fizetett, és vitte a lovat. Otthon aztán szép új istállót épített az értékes állatnak, még a padlót is szépen fényezett fából csináltatta. Aztán bekötötte a lovat, és várta, várta az aranyakat. De hiába!
Ismét nagy dühösen állított be az öccséhez, és a szemére hányta álnokságát. Takuró azonban nyugodt hangon kérdezte meg tőle:
- Új istállót építettél a lónak ugye, a padlót pedig szépen fényezett deszkából csináltattad? Pedig ennek a csodálatos állatnak nem szabad padlón állnia, csak a puszta földön. Ha csak egyszer is deszkapadlóra áll, vége a varázserejének!
Most már tehát elvesztette csodálatos tulajdonságát, olyan lett, mint akármelyik közönséges ló. Látod, milyen ostobaságot cselekedtél?!
![]() A teve meg az egér |
![]() A bátor tengelice |
![]() A csökönyös kiselefánt |
![]() Az ostoba és a furfangos |
![]() A tulipánná változott királyfi |
![]() A cinke meg a szél |
![]() A kék sakál |
![]() Palkó és a szamara |
![]() A nyúl és az elefánt |
![]() A kakas gúnyája |
![]() A kovács és a sárkány |
![]() Rókáné asszony keresztelői |
![]() Kinek szól a kakukk |
![]() Az „aranykezű” cipészmester |
![]() A három vándorlegény |
![]() A csuka büntetése |
![]() A fekete madár |
![]() A bugyelláris, a pipa meg a ... |
![]() A fecskék |
![]() A csillagruha |
![]() A gazdag szegénysége |
![]() Mese az eltévedt kisverébről |
![]() A bűvész és a lány |
![]() A mosómedve meg a csiga |
![]() A bajkeverő menyét |
![]() Tükrös Kata |
![]() Kutya-macska barátság |
![]() Civakodás |
![]() A gombakirály |
![]() Borsószem-hercegkisasszony |
![]() Cinegenaptár |
![]() A kisegér nagy utazása |
![]() A kacsa meg a kígyó |
![]() A molnár, a fia meg a szamár |
![]() A bűvös ásó |
![]() Mese a tündérfeleségről |
![]() A három kismalac |
![]() Az oroszlánfejű szamár |
![]() A nyúl meg a tavaszi hó |
![]() Miért alszik a medve télen? |
![]() Mi gyávább a nyúlnál |
![]() A róka mint pásztor |
![]() A szarvas aki magát csodálta |
![]() A kincset érő drága cicák |