Mese - A róka mint pásztor - Népmese

Egy asszony pásztort akart fogadni, és se a falujában, se a közeli tanyákon nem talált alkalmas embert. Elindult hát az erdőn keresztül, hogy talán a hegyeken túl, a szomszéd járásban akad olyan, akire jószágát rábízhatja. Ahogy megy, mendegél, szembejön vele a medve, és tudakolja:

- Hová, merre, jóasszony?
- Pásztort akarok fogadni – feleli az asszony.
- Nem fogadnál meg engem pásztornak? – kérdi a medve.
- Mért ne, ha jól tudsz hívogatni, csalogatni, hogy az állatok, ha elkószáltak, messziről is meghallják, megismerjék a hangodat, és visszatérjenek hozzád.
- Tudok én úgy, hogy jobban nem kell. Brumm-bruuummm!

- Nem; nem, már megbocsáss, de talán mégis inkább más pásztort keresek mentegetőzött az asszony, és továbbment.

Odább a farkassal találkozott, annak is elmondta, mi dologban jár, az is ajánlkozott, hogy elszegődik hozzá pásztornak és megmutatja, milyen szépen tud ő hívogatni, csalogatni. Elordította magát:

- Huuuú! Huhhhuhhhú!

Az asszony majdhogy hanyatt nem vágódott ijedtében, nem is fogadta meg pásztornak a csúf hangú ordást. Továbbment.

Utoljára a róka koma akadt az útjába, és mikor hallotta, hogy pásztort keres, azt mondta neki, hogy hét országot bejárhat, nálánál különb pásztort akkor se talál, fogadja meg őt.

- Miért ne? – felelte az asszony, annál is inkább, mert nagyon elfáradt már a sok járkálásban.

- De hadd hallom, hogy tudsz hívogatni, csalogatni!
- Így ni! – mondja a róka, és előveszi a legszebb, legvékonyabb hangját:
- Dill-dall-holla-rió!

Megegyeztek. A róka kihajtotta a rétre a három kecskét, három birkát meg a három tehenet; és reggelire megette a kecskéket, ebédre a birkákat, vacsorára a teheneket.

Este beállított az asszony udvarára egyes-egymaga. Az persze mindjárt azt kérdezte, hol vannak az állatok, de a koma felkészült a kérdésre, és így felelt:

- Jó helyen, ahol semmi baj nem érheti őket, ne aggódj miattuk.

Az asszony éppen vajat köpült, letette a köpülőt, és kisietett a kapu elé, hívogatni kezdte az állatait, nézelődött, futkosott erre-arra, hogy talán csak elmaradtak, idegen nekik a pásztor, de bizony hírük-nyomuk se volt sehol.

Mire visszament a konyhába a róka a tejfelt is befalta.

No, ami sok, az sok – ha mégoly jámbor természetű volt is az asszony, erre megharagudott, seprűt fogott a hamis pásztorra, aztán ujjával kikaparta, ami kevés tejfel a köpülőben maradt, és utána hajította, úgyhogy egy kis csomó a farka végére tapadt. Azóta fehér a róka farka hegye.