Egy asszony pásztort akart fogadni, és se a falujában, se a közeli tanyákon nem talált alkalmas embert. Elindult hát az erdőn keresztül, hogy talán a hegyeken túl, a szomszéd járásban akad olyan, akire jószágát rábízhatja. Ahogy megy, mendegél, szembejön vele a medve, és tudakolja:
- Hová, merre, jóasszony?
- Pásztort akarok fogadni – feleli az asszony.
- Nem fogadnál meg engem pásztornak? – kérdi a medve.
- Mért ne, ha jól tudsz hívogatni, csalogatni, hogy az állatok, ha elkószáltak, messziről is meghallják, megismerjék a hangodat, és visszatérjenek hozzád.
- Tudok én úgy, hogy jobban nem kell. Brumm-bruuummm!
- Nem; nem, már megbocsáss, de talán mégis inkább más pásztort keresek mentegetőzött az asszony, és továbbment.
Odább a farkassal találkozott, annak is elmondta, mi dologban jár, az is ajánlkozott, hogy elszegődik hozzá pásztornak és megmutatja, milyen szépen tud ő hívogatni, csalogatni. Elordította magát:
- Huuuú! Huhhhuhhhú!
Az asszony majdhogy hanyatt nem vágódott ijedtében, nem is fogadta meg pásztornak a csúf hangú ordást. Továbbment.
Utoljára a róka koma akadt az útjába, és mikor hallotta, hogy pásztort keres, azt mondta neki, hogy hét országot bejárhat, nálánál különb pásztort akkor se talál, fogadja meg őt.
- Miért ne? – felelte az asszony, annál is inkább, mert nagyon elfáradt már a sok járkálásban.
- De hadd hallom, hogy tudsz hívogatni, csalogatni!
- Így ni! – mondja a róka, és előveszi a legszebb, legvékonyabb hangját:
- Dill-dall-holla-rió!
Megegyeztek. A róka kihajtotta a rétre a három kecskét, három birkát meg a három tehenet; és reggelire megette a kecskéket, ebédre a birkákat, vacsorára a teheneket.
Este beállított az asszony udvarára egyes-egymaga. Az persze mindjárt azt kérdezte, hol vannak az állatok, de a koma felkészült a kérdésre, és így felelt:
- Jó helyen, ahol semmi baj nem érheti őket, ne aggódj miattuk.
Az asszony éppen vajat köpült, letette a köpülőt, és kisietett a kapu elé, hívogatni kezdte az állatait, nézelődött, futkosott erre-arra, hogy talán csak elmaradtak, idegen nekik a pásztor, de bizony hírük-nyomuk se volt sehol.
Mire visszament a konyhába a róka a tejfelt is befalta.
No, ami sok, az sok – ha mégoly jámbor természetű volt is az asszony, erre megharagudott, seprűt fogott a hamis pásztorra, aztán ujjával kikaparta, ami kevés tejfel a köpülőben maradt, és utána hajította, úgyhogy egy kis csomó a farka végére tapadt. Azóta fehér a róka farka hegye.
![]() Miért alszik a medve télen? |
![]() Mi gyávább a nyúlnál |
![]() A róka mint pásztor |
![]() A szarvas aki magát csodálta |
![]() A kincset érő drága cicák |
![]() A teve meg az egér |
![]() A bátor tengelice |
![]() A csökönyös kiselefánt |
![]() Az ostoba és a furfangos |
![]() A tulipánná változott királyfi |
![]() A cinke meg a szél |
![]() A kék sakál |
![]() Palkó és a szamara |
![]() A nyúl és az elefánt |
![]() A kakas gúnyája |
![]() A kovács és a sárkány |
![]() Rókáné asszony keresztelői |
![]() Kinek szól a kakukk |
![]() Az „aranykezű” cipészmester |
![]() A három vándorlegény |
![]() A csuka büntetése |
![]() A fekete madár |
![]() A bugyelláris, a pipa meg a ... |
![]() A fecskék |
![]() A csillagruha |
![]() A gazdag szegénysége |
![]() Mese az eltévedt kisverébről |
![]() A bűvész és a lány |
![]() A mosómedve meg a csiga |
![]() A bajkeverő menyét |
![]() Tükrös Kata |
![]() Kutya-macska barátság |
![]() Civakodás |
![]() A gombakirály |
![]() Borsószem-hercegkisasszony |
![]() Cinegenaptár |
![]() A kisegér nagy utazása |
![]() A kacsa meg a kígyó |
![]() A molnár, a fia meg a szamár |
![]() A bűvös ásó |
![]() Mese a tündérfeleségről |
![]() A három kismalac |
![]() Az oroszlánfejű szamár |
![]() A nyúl meg a tavaszi hó |