Mese - A bűvös ásó - Népmese

Öreg időkben, messze földön élt egy hatalmas király. Született két fia, ikrek, apjuk szeme fénye. Nőttek-nődögéltek daliás ifjakká serdültek.

Hanem egy nap különös dolog történt a két királyfival. Elvesztették az étvágyukat. Egy falatot se tudtak enni, egy kortyot se inni. Sápadoztak, sorvadoztak napról napra jobban.

Elbúsult az öreg király, csak tódult az udvarba a sok javas, doktor, kuruzsló. De a királyfiak étvágyát nem tudta visszaadni egyik se.

Azt mondták akkor a fiai:

- Eressz el bennünket, apánk, idegen országba; hátha ott akad orvosság a bajunkra!

Megölelte őket az apjuk, útra bocsátotta.

Mentek a királyfiak, mendegéltek. Elmaradt mögöttük apjuk városa, kiértek a mezőre. Megláttak ott egy öreg parasztembert, aki ásójával forgatta a szikkadt, kemény földet. Megálltak a királyfiak, ráköszöntek, szóba ereszkedtek. Elpanaszolták neki bajukat.

- Nem tudsz-e orvosságot a bajunkra, öregapó? Elvesztettük az étvágyunkat, se enni, se inni nem tudunk, s csak senyvedünk-sorvadozunk.

- Tudok bizony orvosságot! – felelte az öreg. – De láthatjátok magatok is, mennyi a dolgom! Fel kell ásnom estére ezt a darab földet, hogy holnap bevethessem. Hanem ha segítetek, utána én is segítek rajtatok.

Ráálltak a királyfiak. Az öreg odaadta nekik az ásóját, maga pedig hazament.

Felváltva dolgoztak a királyfiak, igyekeztek, csak úgy szakadt róluk a veríték, annyira szerették volna megkapni az ígért orvosságot.

Az öreg paraszt otthon azt mondta a feleségének:

- Főzz estére egy nagy tál kását! De sokat főzz, ne félj, elfogy az utolsó cseppig! Amikor a nap is lenyugodott, a hold is feljött, visszatért az öreg a földjére, a házába vezette a királyfiakat.

Azok leültek a padkára, s nekiláttak a kásának, kikanalazták az utolsó cseppig; a tíz körmüket is megnyalták utána. Kértek volna még; de restellték. Akkor aztán megkérdezték az öregtől:

- Bűvös szert kevertél-e ebbe a kásába, öregapó? Ilyen jól még nem esett semmi étel!

- Nincs ebben semmi bűbájosság – nevetett az öregember. – Hanem az ásó volt bűvös ásó, amit a mezőn hagytatok. Az volt az orvosság a bajotokra!

Okultak belőle a királyfiak, hazatértek, s azóta is maguk ássák a kertjüket. De virulnak is, mint a rózsa.