Mese - A kacsa meg a kígyó - Népmese

A kacsa vízparton totyogott, és folyton járt a szája. Folyton azt locsogta:

- Sáp! Sáp! Sáp! Tudd meg hát: Párja nincsen a kacsának, többet tud, mint bármily állat! S ahogy abbahagyta, kezdte elölről:

– Sáp, Sáp! Sáp! Tudd meg hát…

Volt a közelben egy bozót: ott hűsölt egy bokor tövében a kígyó. Hallgatta, hallgatta a locsogást, ügyet sem vetett az ostoba kacsára.

A kacsa olyan kifogyhatatlanul locsogott, hogy végül is felbosszantotta a kígyót.

- Ebből elegem volt! – mondta: nagy sziszegve elősiklott a bokor alól, és rákiáltott a kacsára: – Mit fecsegsz, te buta! –

A kacsa meg: Sáp! sáp! sáp! Tudd meg hát: párja nincsen a kacsának, többet tud, mint bármely állat!

- Bolond vagy – mondta a kígyó. – Miért tudnál te többet, mint bármilyen más állat?

- Azért – felelte a kacsa -, mert én egyformán otthon vagyok földön és vízben és égben. Ha kifáraszt a járkálás, vízre szállok, ott úszkálok: ha eluntam az úszást, de járkálni sem akarok, kiterjesztem szárnyamat szépen, s hipp-hopp! – ott repülök máris a levegőégben!

Éppen ezért: Sáp! sáp! sáp! Tudd meg hát: párja nincsen a kacsának, többet tud, mint bármely állat!

A kígyó szisszentett, ami kígyóéknál olyasmi, mint embereknél a gúnyos nevetés, és így szólt:

- Már a hencegésedből nyilvánvaló, hogy ostoba vagy: mert csak az ostoba henceg: az okosság mindig együtt jár a szerénységgel. Az pedig, amivel a hencegésedet megvédted, csak még nyilvánvalóbban mutatja a butaságodat.

Mit érsz vele, hogy annyi mindenhez értesz?

Tudsz a földön totyogni, de a szarvas ezerszer fürgébben szalad nálad. Tudsz a vízben úszkálni, de a legkisebb hal is ezerszer ügyesebben úszik nálad. Végül a levegőben is tudsz egy-két szárnycsapást tenni, de repülni egy veréb is jobban tud, mint te, hogy a sasról ne is beszéljünk!

Jegyezd meg hát: többet ér egy dologhoz igazán jól érteni, mint sokhoz rosszul.