Felkerekedett egyszer három vándorlegény: egy takács, egy szabó meg egy csizmadia. Nagy útra indultak, hogy megtalálják a szerencséjüket, burkus földön. Szerettek, volna más tájakat látni, más népekkel beszélni.
- Az ám, de hogyan beszélünk velük? Hiszen egy kukkot se tudunk a nyelvükön! – kapott észbe a takács.
- Megmondom én, mit kell tennünk! – állt elő a csizmadialegény – Egyikünk megtanulja az első mondatot, amit Burkusföldön hall, a másikunk a másodikat, a harmadik meg a harmadikat. Így aztán háromszor gyorsabban tanuljuk meg a nyelvüket, mint más ember. Igaz-e, cimborák?
Tetszett a másik kettőnek a tanács. Mentek, vándoroltak, míg egy nap elértek a burkusok földjére.
Az első városban éppen vásár volt. Rájuk bámészkodott a nép.
- Három vándorlegény! – kiáltotta el magát egy kofa. Meghallotta a takácslegény, mindjárt meg is tanulta.
Továbbmentek a vásárban, megláttak egy parasztot. Tyúkot árult a paraszt, és hangosan kínálgatta portékáját:
- Húsz rézgarasért! Húsz rézgarasért!
Ezt meg a szabólegény jegyezte meg, addig hajtogatta magában, míg megtanulta. Kicsit arrább egy öreg koldussal találkoztak. Éppen alamizsnát adott neki egy asszony. A koldus hangosan hálálkodott:
- Áldja meg érte az isten! Köszönöm! Köszönöm!
Ezt meg a csizmadialegény véste az eszébe.
Kiértek a városszélre, letelepedtek egy bokor tövébe. A bokor túlsó oldalán két öregember üldögélt. Az egyik éppen azt panaszolta a másiknak:
- Én meg hogyan jártam! A vásárba indultam, de útközben ellopták a bugyellárisomat. Kevés pénz volt benne, húsz rézgaras. Ugyan ki lophatta el?
- Három vándorlegény! Három vándorlegény! – kiáltotta el magát a takács hirtelen. Örült, hogy eldicsekedhet tudományával.
A másik öregember a fejét csóválta, azt kérdezte:
- De miért lopták el? Miért? Ha olyan kevés pénz volt benne?
- Húsz rézgarasért! Húsz rézgarasért! – rikkantotta el magát a szabólegény, hogy ő is megmutassa, mit tud.
Fölpattantak az öregek, őröket hívtak, börtönbe vitték a három vándorlegényt. Útközben a csizmadia azt hajtogatta:
- Áldja meg érte az isten! Köszönöm! Köszönöm!
Nevetett a sokadalom, azt hitte, félnótásak. A bíró aztán egykettőre kiderítette az igazságot, és szabadon bocsátotta a három vándorlegényt.
 A három vándorlegény |
 A csuka büntetése |
 A fekete madár |
 A bugyelláris, a pipa meg a ... |
 A fecskék |
 A cinke meg a szél |
 A kék sakál |
 Palkó és a szamara |
 A nyúl és az elefánt |
 Az oroszlánfejű szamár |
 A bajkeverő menyét |
 Tükrös Kata |
 Kutya-macska barátság |
 Civakodás |
 A gombakirály |
 A bűvös ásó |
 Mese a tündérfeleségről |
 A három kismalac |
 A kecskegida és a farkas |
 A nyúl meg a tavaszi hó |
 A teve meg az egér |
 A bátor tengelice |
 A csökönyös kiselefánt |
 Az ostoba és a furfangos |
 A tulipánná változott királyfi |
 A csillagruha |
 A gazdag szegénysége |
 Mese az eltévedt kisverébről |
 A bűvész és a lány |
 A mosómedve meg a csiga |
 Borsószem-hercegkisasszony |
 Cinegenaptár |
 A kisegér nagy utazása |
 A kacsa meg a kígyó |
 A molnár, a fia meg a szamár |
 Miért alszik a medve télen? |
 Mi gyávább a nyúlnál |
 A róka mint pásztor |
 A szarvas aki magát csodálta |
 A kincset érő drága cicák |
 A kakas gúnyája |
 A kovács és a sárkány |
 Rókáné asszony keresztelői |
 Kinek szól a kakukk |
 Az „aranykezű” cipészmester |
