Mese - A csuka büntetése - Népmese

A csuka egy tóban lakott, és rengeteg panasz volt ellene. A kisebb halak napról napra azzal vádolták, hogy senkinek sincs biztonságban tőle az élete. Végül is annyi beadvány, panaszirat, följelentés gyűlt össze ellene, hogy egész kazalnyira nőtt.
Akkor-már nem lehetett tovább halasztani a dolgot: törvénybe kellett idézni a vádlottat.

Összeült hát az állatok törvényszéke, s a poroszlók mentek a csukáért. Nagy dézsába tették, annak rendje és módja szerint, aztán vitték a rétre, ahol már együtt ültek a bírák.

Tekintélyes és bölcs bíróság volt, mégpedig a hagyományok szerint héttagú: két öszvérből, két szamárból, három kecskéből állt

De ha volt bíróság, államügyész is kellett, aki a sérelmes állatok és a megsértett jogrend igazát képviselje. Ki lehetett volna más, mint a róka?

Ez a kijelölés némi morgást keltett a nagyszámú hallgatóságban, mert hiszen mindenki tudta, hogy az ügyész úr asztalán mindennapos a hal, s az udvari halszállítója maga a csuka.

Ámde hiába morogtak; senki sem tudta bizonyítani a csuka meg a róka kapcsolatát. Megkezdődött tehát a tárgyalás; előadták a bizonyítékokat, és súlyuk alatt lassan-lassan megtört a csuka; mi egyebet tehetett volna, mint hogy hallgatott; innét származik aztán az a mondás, hogy “hallgat, mint a csuka”.

A csuka, mondom, hallgatott, a bíróság pedig felfüggesztette a tárgyalást, és visszavonult ítélethozatalra.Nem kellett sokáig tanakodniuk, az ügy teljesen világos volt. Jöttek vissza máris, ítéletet hirdetni.

A rangidős kecske föltette az okuláréját, és olvasni kezdte a határozatot. Halálra szólt, mégpedig kötél által, azonnali végrehajtásra.

Már éppen azon kezdtek volna tanakodni, hol állítsák föl az akasztófát, mikor váratlanul szólásra jelentkezett a róka, az ügyész.

- Tisztelt bíróság – mondta -, fellebbezéssel élek.
- Fellebbezéssel? – suttogták itt is, ott is.

- Fellebbezéssel – mondta a róka -, mégpedig súlyosbításért. Olyan büntetés kiszabását kérem, amely egyben századokra szóló elrettentő példa is legyen. Mert mi egy akasztás, kérdem? Minden héten fölakasztanak rablókat, tolvajokat, gyilkosokat; ma fölakasztják, és holnap már senki sem tud róla. De olyan büntetés még nem volt, hogy valakit vízbe fullasztottak volna. Erről századokig beszélnének, dicséretére a bölcs bíróságnak, gyalázatára ennek a gaz bűnösnek!

- Éljen! Éljen! – mekegték a kecskék, iázták a szamarak, és nyihogták az öszvérek.

Nyomban meg is született a súlyosbító határozat. A csukát beletették újra a dézsába, kiszállították a tópartra, és visszacsúsztatták a vízbe.

Azóta is emlegetik a róka elmésségét és a bíróság bölcsességét.