Valamikor, nagyon-nagyon régen, a hegyek között élt egy félelmetes sárkány. Az emberek rettegtek tőle, azt beszélték maguk között, hogy aki a közelébe megy, annak nagyon rossz, azt magához viszi a barlangjába és onnan nem kerül ki élve.
Mégis volt egy ember a faluban, aki a bátraknál is bátrabb volt és nem félt semmitől, a sárkánytól sem.
A kovács volt ez a bátor ember. És elhatározta, hogy megszabadítja az embereket, a falut a rettegéstől, elintézi a sárkányt!
Kis kovácsműhelyét odaépítette fel, közvetlenül a hegy lábához, a sárkány barlangjának közelében. Azt akarta, hogy a sárkány jól hallja, amikor Ő kalapál.
Így is történt. Amikor elkészült a műhely és a kovács dolgozni, kalapálni kezdett, a sárkány előjött a barlangjából és félelmetes hangján kérdőre vonta a kovácsot:
- Ej, te kovács! Hogy merészelsz itt, az én barlangom közelben kalapálni, megzavarni a nyugalmamat? Nem félsz, hogy apró darabokra töröm a viskódat, meg téged magadat is?
- Úgy lesz, ahogy akarod… – felelte a kovács – de előbb szeretnék még egy kicsit imádkozni.
- Hát akkor imádkozz egy kicsit… – mondta a sárkány, a kovács pedig még erősebben kalapált, éppen nagy szegeket készített.
- Mi az kovács? Te nem imádkozol, hanem tovább kalapálsz?
- Én így imádkozom… – hangzott a kovács válasza.
- Akkor meg siess, mert elfogy a türelmem!
- Máris kész vagyok… – arra kérlek, nyújtsd ki a nyelvedet,mert szeretném, ha megkóstolnád azt, amit neked készítettem.
A sárkány nem kérette magát, bár nem értette, mit akar a kovács. De ez volt a jó, mert kinyújtotta hosszú, félelmetes nyelvét. Ez kellett a kovácsnak. Egy hatalmas szeggel – amit éppen az elébb kalapált – nagy hirtelen odaszegezte a sárkány nyelvét egy óriási, öreg fa törzséhez, majd tüzes fogójával még meg is kóstoltatta a szörnyeteget.
Üvöltött, szitkozódott a sárkány fájdalmában, de a hangja egyre erőtlenebb lett, végül könyörgött a kovácsnak, szabadítsa meg a szenvedéstől és ígérte, hogy világgá megy, soha, sehol nem fogja bántani az embereket.
Azt mondják, betartotta az ígéretét és azóta emberfia nem találkozott sárkánnyal.
 A kakas gúnyája |
 A kovács és a sárkány |
 Rókáné asszony keresztelői |
 Kinek szól a kakukk |
 Az „aranykezű” cipészmester |
 A három vándorlegény |
 A csuka büntetése |
 A fekete madár |
 A bugyelláris, a pipa meg a ... |
 A fecskék |
 A bajkeverő menyét |
 Tükrös Kata |
 Kutya-macska barátság |
 Civakodás |
 A gombakirály |
 A bűvös ásó |
 Mese a tündérfeleségről |
 A három kismalac |
 A kecskegida és a farkas |
 A nyúl meg a tavaszi hó |
 A teve meg az egér |
 A bátor tengelice |
 A csökönyös kiselefánt |
 Az ostoba és a furfangos |
 A tulipánná változott királyfi |
 A csillagruha |
 A gazdag szegénysége |
 Mese az eltévedt kisverébről |
 A bűvész és a lány |
 A mosómedve meg a csiga |
 Borsószem-hercegkisasszony |
 Cinegenaptár |
 A kisegér nagy utazása |
 A kacsa meg a kígyó |
 A molnár, a fia meg a szamár |
 Miért alszik a medve télen? |
 Mi gyávább a nyúlnál |
 A róka mint pásztor |
 A szarvas aki magát csodálta |
 A kincset érő drága cicák |
 A cinke meg a szél |
 A kék sakál |
 Palkó és a szamara |
 A nyúl és az elefánt |
 Az oroszlánfejű szamár |
