Volt egyszer egy szegény ember meg egy szegény asszony. Semmijük se volt, se házuk, se kertjük, csak az ég a fejük fölött. S hogy mégse csurogjon az eső a nyakuk közé, egy eceteshordóban laktak.
Ha bemásztak a hordóba, ha kimásztak belőle, egyformán sokat veszekedtek, de annál kevesebbet dolgoztak.
Egyszer bemenekült hozzájuk az eceteshordóba egy fekete madár, s kérte, hogy meghúzódhasson náluk, amíg a vércse továbbrepül.
Az ember meg az asszony barátságosan megápolták a madarat, s mikor a vércse it továbbállt, útnak eresztették.
A fekete madár megköszönte jóságukat, s így szólt:
- Ha valamit nagyon szeretnétek, csak tapsoljatok hármat, mindjárt itt leszek, s amit kívántok, megteszem.
Ők meg tanakodni kezdtek, mit kérjenek. Megegyeztek, hogy először is egy szép házat kívánnak, tele kamrával, pincével. Legyen az istállóban tehén, az ólban disznó, az udvaron baromfi.
S mindjárt tapsoltak hármat. A fekete madár meg is jelent rögtön, s azt mondta:
– Köszönöm a figyelmeztetést – mondta. – Majd résen leszek.
– Minden meglesz!De a következő pillanatban az eceteshordó is eltűnt, s a szegény ember meg a szegény asszony egy szép házban találták magukat.
Boldogok voltak – sokáig még veszekedni is elfelejtettek. Egyszer aztán azt mondta az asszony:
- Meguntam ezt a házat, szeretnék palotában lakni, selyemruhában járni, hintóban ülni!
- Jól van – mondta az ember. S megint tapsoltak hármat.
Újra jött a fekete madár – és most is azt mondta: – meglesz! S eltűnt. De eltűnt vele a ház is, az istálló, az ól az udvar – és egy gyönyörű palota kertjében találták magukat, az asszonyon selyemruha volt, az emberen bársony, s az aranyos hintó is ott állt befogva – akár rögtön beülhettek volna.
Így éldegéltek egy darabig boldogan – míg csak az asszony meg nem kívánta, hogy királyné legyen, az ura meg király. S tapsoltak újra hármat.
Jött a madár – s az asszony odakiáltotta neki:
- Királyné akarok lenni!
De alighogy ezt kimondta, a palotára nagy fekete felhő szállt, s a fekete felhő közepéből hatalmas hangon így kiáltott a fekete madár:
- Takarodjatok vissza az eceteshordóba!
Így aztán minden odalett, ami volt. Mehettek vissza az eceteshordóba.
 A három vándorlegény |
 A csuka büntetése |
 A fekete madár |
 A bugyelláris, a pipa meg a ... |
 A fecskék |
 A teve meg az egér |
 A bátor tengelice |
 A csökönyös kiselefánt |
 Az ostoba és a furfangos |
 A tulipánná változott királyfi |
 A bűvös ásó |
 Mese a tündérfeleségről |
 A három kismalac |
 A kecskegida és a farkas |
 A nyúl meg a tavaszi hó |
 A bajkeverő menyét |
 Tükrös Kata |
 Kutya-macska barátság |
 Civakodás |
 A gombakirály |
 A cinke meg a szél |
 A kék sakál |
 Palkó és a szamara |
 A nyúl és az elefánt |
 Az oroszlánfejű szamár |
 Miért alszik a medve télen? |
 Mi gyávább a nyúlnál |
 A róka mint pásztor |
 A szarvas aki magát csodálta |
 A kincset érő drága cicák |
 A csillagruha |
 A gazdag szegénysége |
 Mese az eltévedt kisverébről |
 A bűvész és a lány |
 A mosómedve meg a csiga |
 Borsószem-hercegkisasszony |
 Cinegenaptár |
 A kisegér nagy utazása |
 A kacsa meg a kígyó |
 A molnár, a fia meg a szamár |
 A kakas gúnyája |
 A kovács és a sárkány |
 Rókáné asszony keresztelői |
 Kinek szól a kakukk |
 Az „aranykezű” cipészmester |
