Élt valamikor régen Firenzében egy szegény kereskedő, aki egyszer hajóra szállt szerencsét próbálni. Hosszas hányódtatások után, amikor éppen egy kikötőben sétált, egy furcsa öltözetű férfival találkozott.
Látja ám a mi kereskedőnk, hogy ez az ember kioldja egy zsák száját, és két pici cicát vesz ki belőle. Az ismeretlen már éppen be akarta dobni a két kiscicát a tengerbe, amikor a kereskedő elővette a pénzes zacskóját.
Egyetlen aranydukát volt benne, de kivette, és odaadta az idegen férfinak.
- Többet nem tudok adni értük – mondta sajnálkozva -, de nagyon megsajnáltam a két szerencsétlen kis jószágot.
Az idegen megköszönte a pénzt, és a két kiscicát zsákostul a kereskedőnek ajándékozta. Az meg még aznap felszállt egy vitorlásra, mely távoli, idegen vidékre hajózott.
Néhány nap múlva egy csodás szigethez értek.
A kereskedő három útitársával nekivágott az útnak. Alig fél óra múlva egy hatalmas bambuszépítményhez értek; ez volt a szigetek királyának a palotája.
A király éppen kint állat az ajtóban. Amikor meglátta az idegeneket, meghívta őket estebédre. Ezüsttányéron fácánokat hoztak be eléjük, halakat, banánt, kókuszdiót, narancsot – csak úgy roskadoztak az asztalok az ínycsiklandó ételektől.
De amikor a kereskedő és útitársai neki akartak látni a falatozásnak egerek százai futottak elő a palota különböző sarkaiból, és egymás után vágtattak fel az asztalokra.
- Bizony – sóhajtott a király -, ilyen kellemetlen vendégeim is vannak. Fele királyságomat odaadnám annak, aki megszabadítana ezektől az átkozott egerektől!
A kereskedő egyet térült, egyet fordult, s máris ott volt újra a palotában. – Engedje meg, felség – hajolt meg -, hogy ezt a két kis állatot átadjam hódolatom jeléül.
Alighogy kivette a cicákat, az egerek cincogva, riadtan szaladtak. Ahányan voltak, annyi felé! De a két cica sem volt ám rest: nyakon csípték valamennyit, s attól a pillanattól kezdve mindenki nyugodtan ebédelt a királyi palotában.
A kereskedő hatalmas vagyonnal tért haza Firenzébe, mert a király megtartotta az ígéretét, s neki adta a fele királyságát.
 Miért alszik a medve télen? |
 Mi gyávább a nyúlnál |
 A róka mint pásztor |
 A szarvas aki magát csodálta |
 A kincset érő drága cicák |
 A teve meg az egér |
 A bátor tengelice |
 A csökönyös kiselefánt |
 Az ostoba és a furfangos |
 A tulipánná változott királyfi |
 A cinke meg a szél |
 A kék sakál |
 Palkó és a szamara |
 A nyúl és az elefánt |
 Az oroszlánfejű szamár |
 A kakas gúnyája |
 A kovács és a sárkány |
 Rókáné asszony keresztelői |
 Kinek szól a kakukk |
 Az „aranykezű” cipészmester |
 A három vándorlegény |
 A csuka büntetése |
 A fekete madár |
 A bugyelláris, a pipa meg a ... |
 A fecskék |
 A csillagruha |
 A gazdag szegénysége |
 Mese az eltévedt kisverébről |
 A bűvész és a lány |
 A mosómedve meg a csiga |
 A bajkeverő menyét |
 Tükrös Kata |
 Kutya-macska barátság |
 Civakodás |
 A gombakirály |
 Borsószem-hercegkisasszony |
 Cinegenaptár |
 A kisegér nagy utazása |
 A kacsa meg a kígyó |
 A molnár, a fia meg a szamár |
 A bűvös ásó |
 Mese a tündérfeleségről |
 A három kismalac |
 A kecskegida és a farkas |
 A nyúl meg a tavaszi hó |
