Élt valamikor régen Firenzében egy szegény kereskedő, aki egyszer hajóra szállt szerencsét próbálni. Hosszas hányódtatások után, amikor éppen egy kikötőben sétált, egy furcsa öltözetű férfival találkozott.
Látja ám a mi kereskedőnk, hogy ez az ember kioldja egy zsák száját, és két pici cicát vesz ki belőle. Az ismeretlen már éppen be akarta dobni a két kiscicát a tengerbe, amikor a kereskedő elővette a pénzes zacskóját.
Egyetlen aranydukát volt benne, de kivette, és odaadta az idegen férfinak.
- Többet nem tudok adni értük – mondta sajnálkozva -, de nagyon megsajnáltam a két szerencsétlen kis jószágot.
Az idegen megköszönte a pénzt, és a két kiscicát zsákostul a kereskedőnek ajándékozta. Az meg még aznap felszállt egy vitorlásra, mely távoli, idegen vidékre hajózott.
Néhány nap múlva egy csodás szigethez értek.
A kereskedő három útitársával nekivágott az útnak. Alig fél óra múlva egy hatalmas bambuszépítményhez értek; ez volt a szigetek királyának a palotája.
A király éppen kint állat az ajtóban. Amikor meglátta az idegeneket, meghívta őket estebédre. Ezüsttányéron fácánokat hoztak be eléjük, halakat, banánt, kókuszdiót, narancsot – csak úgy roskadoztak az asztalok az ínycsiklandó ételektől.
De amikor a kereskedő és útitársai neki akartak látni a falatozásnak egerek százai futottak elő a palota különböző sarkaiból, és egymás után vágtattak fel az asztalokra.
- Bizony – sóhajtott a király -, ilyen kellemetlen vendégeim is vannak. Fele királyságomat odaadnám annak, aki megszabadítana ezektől az átkozott egerektől!
A kereskedő egyet térült, egyet fordult, s máris ott volt újra a palotában. – Engedje meg, felség – hajolt meg -, hogy ezt a két kis állatot átadjam hódolatom jeléül.
Alighogy kivette a cicákat, az egerek cincogva, riadtan szaladtak. Ahányan voltak, annyi felé! De a két cica sem volt ám rest: nyakon csípték valamennyit, s attól a pillanattól kezdve mindenki nyugodtan ebédelt a királyi palotában.
A kereskedő hatalmas vagyonnal tért haza Firenzébe, mert a király megtartotta az ígéretét, s neki adta a fele királyságát.
Miért alszik a medve télen? |
Mi gyávább a nyúlnál |
A róka mint pásztor |
A szarvas aki magát csodálta |
A kincset érő drága cicák |
A teve meg az egér |
A bátor tengelice |
A csökönyös kiselefánt |
Az ostoba és a furfangos |
A tulipánná változott királyfi |
A cinke meg a szél |
A kék sakál |
Palkó és a szamara |
A nyúl és az elefánt |
A kakas gúnyája |
A kovács és a sárkány |
Rókáné asszony keresztelői |
Kinek szól a kakukk |
Az „aranykezű” cipészmester |
A három vándorlegény |
A csuka büntetése |
A fekete madár |
A bugyelláris, a pipa meg a ... |
A fecskék |
A csillagruha |
A gazdag szegénysége |
Mese az eltévedt kisverébről |
A bűvész és a lány |
A mosómedve meg a csiga |
A bajkeverő menyét |
Tükrös Kata |
Kutya-macska barátság |
Civakodás |
A gombakirály |
Borsószem-hercegkisasszony |
Cinegenaptár |
A kisegér nagy utazása |
A kacsa meg a kígyó |
A molnár, a fia meg a szamár |
A bűvös ásó |
Mese a tündérfeleségről |
A három kismalac |
Az oroszlánfejű szamár |
A nyúl meg a tavaszi hó |