Mese - A nyúl és az elefánt - Népmese

Élt egyszer a rengetegben egy Vasagyar nevű hatalmas elefánt, számos elefántcsorda vezére. Volt ebben a rengetegben egy tó is, körülötte üregi nyulacskák laktak. Az elefántok minden este levágtattak a tóhoz, hogy megmártsák magukat a vizében.

Ezért még nem haragudtak volna a nyuszik, csakhogy az elefántok otromba lépteikkel mindig romba döntötték házacskáikat.

Egy reggel összegyűltek a nyulak tanácskozásra: A legidősebb nyúl; akit Nyuszifülnek hívtak, emelkedett először szólásra:

- Kedves nyulaim-bulaim, ez így nem mehet tovább! Ki kellene találnunk valamit, amivel Vasagyar urat és számos csordáját elűzzük.

Nyuszifül hatalmas szónoklatához hozzászólt, aki csak a nyúlnemzetség tagja volt:

Legutolsónak egy kis kajla fülű nyuszi, Lógófül lépett az alkalmi emelvényre.

- Rá kell ijesztenünk az elefántokra! – kezdte beszédét. – Elmegyek követségbe Vasagyarhoz, és elmagyarázom neki, hogy ez a tó mától kezdve Hold urunk birodalmához tartozik, és hogy a nyulak pedig az ő alattvalói, akiket személyes szolgálatára rendelt. Azt hiszem, tervemet siker koronázza, mert ma éppen telehold van.

Valamennyi nyúl és nyuszi örömrivalgásban tört ki, és vállukra vették volna Lógófület, ha őkelme nem tiltakozott volna ellene szerényen, de igen-igen határozottan. Lógófül tehát, amikor az alkony közeledett, elindult egymaga a félelmetes Vasagyarhoz.

Minden bátorságát összeszedve rontott neki a félelmetes elefántvezérnek.

- Hej, te gonosz elefánt rivallt rá -, hogyan merészelsz a Hold-tó vizébe belegázolni tisztátalan testeddel?!

Vasagyar meghökkenten nézett a nyuszira.

- Hogy merészelsz ilyen hangon beszélni velem? – kérdezte.
- Hogyne mernék! – adta a bankot Lógófül. – Hold urunk üzenteti neked, hogy még ma este kerekedj fel innen egész pereputtyoddal együtt, mert a színedet sem akarja látni többé!

Megijedt ám erre Vasagyar, és ormánya bánatában egész a földig ért.

- Igazán, még ma este el kell mennünk? – köszörülte meg a torkát szipogva. – De jaj neked, ha rá akarsz szedni!

Szép, derűs nyári este volt, s a holdvilág fent tündökölt az égen: Ahogy megérkeztek a tó partjára, Lógófül rámutatott a vízre:

- Íme, Hold urunk, aki lejött közénk, hogy parancsát teljesítsük. Hajts neki fejet és térdet, és távozz mihamar a vidékről! Legjobb lesz, ha nesztelenül viszed el az irhádat, mert látod, hogy fenséges, urunk gondolataiba mélyedve tűnődik a vízen…

Vasagyar rémülten látta, hogy a nyuszi valóban igazat mondott, és hétrét görnyedve; olyan nesztelenül, ahogy csak tellett tőle, még aznap éjjel eltávozott a vidékről, valamennyi csordájával együtt. S azóta a nyuszik boldogan élnek abban a rengetegben.