Egy asszony pásztort akart fogadni, és se a falujában, se a közeli tanyákon nem talált alkalmas embert. Elindult hát az erdőn keresztül, hogy talán a hegyeken túl, a szomszéd járásban akad olyan, akire jószágát rábízhatja. Ahogy megy, mendegél, szembejön vele a medve, és tudakolja:
- Hová, merre, jóasszony?
- Pásztort akarok fogadni – feleli az asszony.
- Nem fogadnál meg engem pásztornak? – kérdi a medve.
- Mért ne, ha jól tudsz hívogatni, csalogatni, hogy az állatok, ha elkószáltak, messziről is meghallják, megismerjék a hangodat, és visszatérjenek hozzád.
- Tudok én úgy, hogy jobban nem kell. Brumm-bruuummm!
- Nem; nem, már megbocsáss, de talán mégis inkább más pásztort keresek mentegetőzött az asszony, és továbbment.
Odább a farkassal találkozott, annak is elmondta, mi dologban jár, az is ajánlkozott, hogy elszegődik hozzá pásztornak és megmutatja, milyen szépen tud ő hívogatni, csalogatni. Elordította magát:
- Huuuú! Huhhhuhhhú!
Az asszony majdhogy hanyatt nem vágódott ijedtében, nem is fogadta meg pásztornak a csúf hangú ordást. Továbbment.
Utoljára a róka koma akadt az útjába, és mikor hallotta, hogy pásztort keres, azt mondta neki, hogy hét országot bejárhat, nálánál különb pásztort akkor se talál, fogadja meg őt.
- Miért ne? – felelte az asszony, annál is inkább, mert nagyon elfáradt már a sok járkálásban.
- De hadd hallom, hogy tudsz hívogatni, csalogatni!
- Így ni! – mondja a róka, és előveszi a legszebb, legvékonyabb hangját:
- Dill-dall-holla-rió!
Megegyeztek. A róka kihajtotta a rétre a három kecskét, három birkát meg a három tehenet; és reggelire megette a kecskéket, ebédre a birkákat, vacsorára a teheneket.
Este beállított az asszony udvarára egyes-egymaga. Az persze mindjárt azt kérdezte, hol vannak az állatok, de a koma felkészült a kérdésre, és így felelt:
- Jó helyen, ahol semmi baj nem érheti őket, ne aggódj miattuk.
Az asszony éppen vajat köpült, letette a köpülőt, és kisietett a kapu elé, hívogatni kezdte az állatait, nézelődött, futkosott erre-arra, hogy talán csak elmaradtak, idegen nekik a pásztor, de bizony hírük-nyomuk se volt sehol.
Mire visszament a konyhába a róka a tejfelt is befalta.
No, ami sok, az sok – ha mégoly jámbor természetű volt is az asszony, erre megharagudott, seprűt fogott a hamis pásztorra, aztán ujjával kikaparta, ami kevés tejfel a köpülőben maradt, és utána hajította, úgyhogy egy kis csomó a farka végére tapadt. Azóta fehér a róka farka hegye.
Miért alszik a medve télen? |
Mi gyávább a nyúlnál |
A róka mint pásztor |
A szarvas aki magát csodálta |
A kincset érő drága cicák |
A teve meg az egér |
A bátor tengelice |
A csökönyös kiselefánt |
Az ostoba és a furfangos |
A tulipánná változott királyfi |
A cinke meg a szél |
A kék sakál |
Palkó és a szamara |
A nyúl és az elefánt |
A kakas gúnyája |
A kovács és a sárkány |
Rókáné asszony keresztelői |
Kinek szól a kakukk |
Az „aranykezű” cipészmester |
A három vándorlegény |
A csuka büntetése |
A fekete madár |
A bugyelláris, a pipa meg a ... |
A fecskék |
A csillagruha |
A gazdag szegénysége |
Mese az eltévedt kisverébről |
A bűvész és a lány |
A mosómedve meg a csiga |
A bajkeverő menyét |
Tükrös Kata |
Kutya-macska barátság |
Civakodás |
A gombakirály |
Borsószem-hercegkisasszony |
Cinegenaptár |
A kisegér nagy utazása |
A kacsa meg a kígyó |
A molnár, a fia meg a szamár |
A bűvös ásó |
Mese a tündérfeleségről |
A három kismalac |
Az oroszlánfejű szamár |
A nyúl meg a tavaszi hó |