Takuró egyszer a tűzön felejtette a teásfazekat, úgyhogy a víz a kelleténél hevesebben forrt, fogta hát az edényt, letette a padlóra, hogy a forrás csillapodjék egy kicsit. Ebben a pillanatban lépett be Dankuró, aki látogatóba jött, és elhűlve nézett a fazék vízre, amely szemmel láthatólag tűz nélkül forrt.
- Úgy látszik, te egy csodaüst boldog tulajdonosa vagy – mondta Dankuró -, amely tűz nélkül is főz és forral!
- Ó, igen – felelte Takuró -, éppen most kaptam. Ehhez nem kell tűz. Rendkívül drága és csodálatos szerszám!
- Nem adnád el? – kérdezte mohón Dankuró. – Tíz aranyat adok érte!
Takuró azonnal ráállt a vásárra, és Dankuró hazavitte a fazekat. Otthon megtisztogatta, megtöltötte vízzel, és letette a padlóra. De csak nem akart benne melegedni a víz.
Dühösen ment el újra Dankuró az öccséhez, és a szemére hányta, hogy nem átallotta őt becsapni. Takuró azonban nyugodtan válaszolta:
- Mondd csak, bátyám, nem tisztogattad te meg ezt az üstöt?
- Dehogynem! Persze hogy megtisztogattam!
- No, akkor vége a csodaüstnek! Ha csak egyszer is megtisztogatják, elveszti csodálatos tulajdonságát. Ha nem tisztogattad volna meg, gyönyörűen forrja benne a víz. Látod, milyen ostobaságot cselekedtél!
Más alkalommal Takuró nagy ravaszan két aranyrögöt dobott az istállóba. Jött Dankuró, meglátta az aranyat az istállóban, és megkérdezte:
- Olyan lovad van talán, melynek arany a trágyája?
- Igen. Nagyon értékes állat. Naponta van alatta néhány aranyrög.
- Nem adnád el? Ötven aranyért megveszem! – mondta mohón Dankuró.
Létrejött a vásár, Dankuró fizetett, és vitte a lovat. Otthon aztán szép új istállót épített az értékes állatnak, még a padlót is szépen fényezett fából csináltatta. Aztán bekötötte a lovat, és várta, várta az aranyakat. De hiába!
Ismét nagy dühösen állított be az öccséhez, és a szemére hányta álnokságát. Takuró azonban nyugodt hangon kérdezte meg tőle:
- Új istállót építettél a lónak ugye, a padlót pedig szépen fényezett deszkából csináltattad? Pedig ennek a csodálatos állatnak nem szabad padlón állnia, csak a puszta földön. Ha csak egyszer is deszkapadlóra áll, vége a varázserejének!
Most már tehát elvesztette csodálatos tulajdonságát, olyan lett, mint akármelyik közönséges ló. Látod, milyen ostobaságot cselekedtél?!
 A teve meg az egér |
 A bátor tengelice |
 A csökönyös kiselefánt |
 Az ostoba és a furfangos |
 A tulipánná változott királyfi |
 A cinke meg a szél |
 A kék sakál |
 Palkó és a szamara |
 A nyúl és az elefánt |
 Az oroszlánfejű szamár |
 A kakas gúnyája |
 A kovács és a sárkány |
 Rókáné asszony keresztelői |
 Kinek szól a kakukk |
 Az „aranykezű” cipészmester |
 A három vándorlegény |
 A csuka büntetése |
 A fekete madár |
 A bugyelláris, a pipa meg a ... |
 A fecskék |
 A csillagruha |
 A gazdag szegénysége |
 Mese az eltévedt kisverébről |
 A bűvész és a lány |
 A mosómedve meg a csiga |
 A bajkeverő menyét |
 Tükrös Kata |
 Kutya-macska barátság |
 Civakodás |
 A gombakirály |
 Borsószem-hercegkisasszony |
 Cinegenaptár |
 A kisegér nagy utazása |
 A kacsa meg a kígyó |
 A molnár, a fia meg a szamár |
 A bűvös ásó |
 Mese a tündérfeleségről |
 A három kismalac |
 A kecskegida és a farkas |
 A nyúl meg a tavaszi hó |
 Miért alszik a medve télen? |
 Mi gyávább a nyúlnál |
 A róka mint pásztor |
 A szarvas aki magát csodálta |
 A kincset érő drága cicák |
