Székelyföldön van egy kerek hegy, a kerek hegy tetején bozótos fűvel, iszalaggal borított ingovány, alatta mélységes mély tó. A tó vize csak itt-ott csillan ki a bozót alól. Valamikor réges-régen az a szóbeszéd járta, hogy ahol a bozontos fű meg az ingovány szövevénye alól kilátszik a tó vize, ott éjszakánként meg-megjelenik egy szépséges tündér, a tó fenekén lakó zöld szakállú Ung király egyik aranyhajú lánya.
A környező tanyákból éjszakánként odajártak a legények tündért látni, s ha valamelyikük megpillantotta Ung király aranyhajú lányát, a szíve örökre a tündérnél maradt.
Egy holdvilágos éjszakán egy szegény pásztorfiú is – János volt a neve – elment tündért látni. Meg is látta az aranyhajú lányt, bele is szeretett nyomban. Szép szóval kérlelte, szálljon ki a vízből, legyen az ő édes-kedves felesége.
- Nem hagyom el a víz alatti palotámat – mondta a tündérlány. – Ha igazán szeretsz engem, gyere velem az én birodalmamba: kristálypalota az én otthonom, csigahéj a zsindelye, klárissal van körülszegezve a kertem, s reggelenként énekelnek a virágaim. Gyere velem, János!
A pásztorlegény már-már hallgatott volna a tündér szavára, de eszébe jutott az édesanyja meg az édesapja: hogyan hagyhatná el mindörökre öreg szüleit?
Búsan hazaballagott hát, de azontúl minden éjszaka elment, hogy beszélgessen az aranyhajú tündérrel. Jávorfa furulya lágy hangjával csalogatta a víz színére, és addig-addig beszélgettek, míg Ung király szépséges lánya is megszerette a pásztorfiút, s megmondta neki, hogy szíves örömest kiszállna ő a tóból, szíves örömest lenne hűséges felesége, de Ung király nem engedi, hogy lányai földre lépjenek, földi asszonnyá legyenek, ha csak a kezét is megfogná Jánosnak, a mélységes tó fenekére rántanák mindkettőjüket a zöld szakállú vízi király szolgái.
- Ne félj, édes mátkám! – biztatta János a szomorú tündérlányt. – Majd megmutatom én a zöld szakállú Ung királynak, hogy erősebb vagyok nála!
Másnap este János összekötötte a szarvánál fogva tizenkét bivalyát, a kötél végét meg a saját derekára csomózta, úgy ment fel a kerek hegy tetejére. Alighogy belefújt jávorfa sípjába, menten megjelent a szépséges tündérleány.
- Fogd meg a kezemet, édes mátkám! – mondta neki János. – Fogd meg, és szorítsd jó erősen!
A tündérlány megfogta János kezét, János meg elkiáltotta magát:
- Hajhó, hajsz, derék bivalyaim!
Húzták a bivalyok Jánost, János meg a tündérlányt, s mire a zöld szakállú Ung király észbe kapott, addigra az aranyhajú már János karjába simult.
Hazavitte szép mátkáját a pásztorlegény, az egész falu megbámulta az aranyhajú lányt. Hamarosan megtartották a lakodalmat, és János meg az aranyhajú olyan boldogan éltek, mint páros gerlék az erdőben.
Székelyföldön úgy mesélik, hogy azóta sem látott tündért senki emberfia – a zöld szakállú Ung király alighanem megtiltotta lányainak, hogy holdvilágos éjszakán a víz színére szállva hallgassák a jávorfa furulya szavát.
 A bűvös ásó |
 Mese a tündérfeleségről |
 A három kismalac |
 A kecskegida és a farkas |
 A nyúl meg a tavaszi hó |
 Miért alszik a medve télen? |
 Mi gyávább a nyúlnál |
 A róka mint pásztor |
 A szarvas aki magát csodálta |
 A kincset érő drága cicák |
 A teve meg az egér |
 A bátor tengelice |
 A csökönyös kiselefánt |
 Az ostoba és a furfangos |
 A tulipánná változott királyfi |
 A cinke meg a szél |
 A kék sakál |
 Palkó és a szamara |
 A nyúl és az elefánt |
 Az oroszlánfejű szamár |
 A kakas gúnyája |
 A kovács és a sárkány |
 Rókáné asszony keresztelői |
 Kinek szól a kakukk |
 Az „aranykezű” cipészmester |
 A három vándorlegény |
 A csuka büntetése |
 A fekete madár |
 A bugyelláris, a pipa meg a ... |
 A fecskék |
 A csillagruha |
 A gazdag szegénysége |
 Mese az eltévedt kisverébről |
 A bűvész és a lány |
 A mosómedve meg a csiga |
 A bajkeverő menyét |
 Tükrös Kata |
 Kutya-macska barátság |
 Civakodás |
 A gombakirály |
 Borsószem-hercegkisasszony |
 Cinegenaptár |
 A kisegér nagy utazása |
 A kacsa meg a kígyó |
 A molnár, a fia meg a szamár |
