Palkónak volt egy szamara. Egyszer egy nagy rengeteg erdőben mendegélt a szamarával, s hogyan, hogy nem – összetalálkozott egy törpével.
A törpe egy bokor aljában aludt, s a szamár véletlenül rálépett a sapkája csücskére.
Haj mérges lett a törpe nagyon! Felugrott s elkezdett pörölni Palkóval.
- Nem tudsz jobban vigyázni a szamaradra?! – kiáltotta dühösen. – Oda a sapkám, nézd meg, milyen csúf lett!
Palkó megnézte a kicsi sapkát: az bizony összevissza szakadt. De hát most már mit csináljon? És nagy hetykén így válaszolt:
- Nem tudsz jobban vigyázni a sapkádra? A szamár, az csak szamár, én nem vigyázhatok helyette!
Több se kellett a törpének, még mérgesebb lett.
- Hát jó! – mondta. – Akkor majd kiokosítom én! Azzal átkozlak meg, hogy a szamarad mindig azt mondja, amit te!
Palkó jót nevetett rajta.
– Na hiszen ez nem nagy átok, ezt még elviselem!
De mire kimondta – a törpe már sehol se volt. Ő meg indulni akart tovább
- de a szamara nem indult.
Mondta a szamárnak: – Gyí, csacsi! – S akkor a szamár is visszamondta:
- Gyí, csacsi!
“Híjnye, ez így nem lesz jó! – gondolta Palkó. – Ez a törpe jól kifogott rajtam!”
- S mikor már egy órája vesződött a szamárral, olyan dühös lett, hogy jó alaposan eltángálta szegény állatot. Csakhogy az megharagudott ám, s úgy oldalba tisztelte a patájával Palkót, hogy belebukott egy nagy pocsolyába. Ott aztán ijedten kiáltozni kezdett:
- Segítség! Segítség!
Mire a szamár is rákezdett rögtön:
- Segítség! Segítség!
Éppen favágók jártak arra, s kisegítették Palkót a pocsolyából. Kérdezték, ki volt a másik ember, aki segítségért kiáltott.
- Hát a szamaram – mondta Palkó, s keservesen tapogatta az oldalát.
De ezt már nem hitték el a favágók. S azt mondták, hogy aki ekkorát hazudik, azt a király elé kell vinni, az büntesse meg az ilyen hazudozót.
Úgy is lett. Király elé vitték, a király pedig kimondta az ítéletet: Palkót tömlöcbe kell csukni. S megkérdezte a legénytől, mi az utolsó kívánsága, azt még teljesíti. Palkó csak azt kérte, hogy a szamártól hadd búcsúzhasson el. Oda is vezették mindjárt a szamarat.
Palkó meg letérdelt a király elé, s elkezdte mondani:
- Felséges király uram, kegyelmezz árva fejemnek, ártatlan vagyok!
S akkor a szamár is letérdelt, és ő is mondani kezdte:
- Felséges király uram, kegyelmezz árva fejemnek, ártatlan vagyok!
A király akkorát nevetett, hogy Palkót rögtön szabadon bocsátotta, s a szamarával együtt felfogadta udvari bolondnak.
 A cinke meg a szél |
 A kék sakál |
 Palkó és a szamara |
 A nyúl és az elefánt |
 Az oroszlánfejű szamár |
 A kakas gúnyája |
 A kovács és a sárkány |
 Rókáné asszony keresztelői |
 Kinek szól a kakukk |
 Az „aranykezű” cipészmester |
 A három vándorlegény |
 A csuka büntetése |
 A fekete madár |
 A bugyelláris, a pipa meg a ... |
 A fecskék |
 A csillagruha |
 A gazdag szegénysége |
 Mese az eltévedt kisverébről |
 A bűvész és a lány |
 A mosómedve meg a csiga |
 A bajkeverő menyét |
 Tükrös Kata |
 Kutya-macska barátság |
 Civakodás |
 A gombakirály |
 Borsószem-hercegkisasszony |
 Cinegenaptár |
 A kisegér nagy utazása |
 A kacsa meg a kígyó |
 A molnár, a fia meg a szamár |
 A bűvös ásó |
 Mese a tündérfeleségről |
 A három kismalac |
 A kecskegida és a farkas |
 A nyúl meg a tavaszi hó |
 Miért alszik a medve télen? |
 Mi gyávább a nyúlnál |
 A róka mint pásztor |
 A szarvas aki magát csodálta |
 A kincset érő drága cicák |
 A teve meg az egér |
 A bátor tengelice |
 A csökönyös kiselefánt |
 Az ostoba és a furfangos |
 A tulipánná változott királyfi |
